Fővárosi Protestáns Kántorátus
Kiemelt események
A hetenkénti vesperaszolgálat mellett kiemelt események is kísérték a kántorátus útját: önálló hangversenyek, ünnepi szolgálatok, szakmai bemutatók és tematikus sorozatok mellett zenésztársakkal, más együttesekkel közös kisebb-nagyobb vállalkozásokban is részt vettünk ökumenikus, nemzetközi és hazai körben. Az évek során jelen lehettünk az emberi élet fordulópontjain: a kántorátus egyaránt szolgált keresztelőn, esküvőn, örömteli születésnapi alkalmakon és temetési búcsúztatáson.
Vesperás, utána a budafoki William Byrd Kamarakórus hangversenye (vez. Molnár Johanna) Vittoria, Aichinger, Byrd, Sweelinck, Resinarius, Schütz műveiből.
Telemann-sorozat a böjti vesperákon
Az elhangzott ószövetségi kantáták Georg Philipp Telemann Lukács-passiójából:
Az eladott József
Mikájéhú, akit Cidkijjáhú megütött
A haldokló Sámson
A sorozat közreműködői:
Bubnó Tamás (tenor), Pechan Kornél (bariton), Réthelyi János (basszus)
Jakab Ágnes (oboa), Szabó Linda (fagott), Németh Csaba (orgona), Szontagh Márton (cselló) és a gyülekezet kamarazenekara. Vezényel Bence Gábor.
Forrás: Evangélikus Élet, 1997. március 9., 4. o.
G. Ph. Telemann: Lukács-passió – a teljes mű előadása
Közreműködött Bubnó Tamás (tenor, evangélista), Pechan Kornél (bariton, Jézus), Réthelyi János (Pilátus, 2. szolga, lator), Ittzés András (Péter, százados), Halmi Kriszta (szolgáló), Ferenczi Zsolt (lator), Szűcs Kinga (koncertmester), Végh András (2. hegedű, kórus), Ferenczi Zsófia (fuvola), Szontagh Márton (cselló), Németh Csaba (csembaló)
a Viva Voce kamarakórus (vez. Csernyik Réka) korálokkal,
valamint a kelenföldi ének- és zenekar. Vezényelt Bence Gábor.
Heinrich Schütz: Jézus Krisztus hét szava a keresztfán c. művének CD-felvétele
Jézus: Csányi Tamás (tenor), evangélista: Bubnó Tamás (tenor), Ferenczi Zsolt (basszus), Pap Anna Inkeri (alt) és Ecsedi Klára (szoprán), bal lator: Csernus József (tenor), jobb lator: Ferenczi Zsolt (basszus).
Vonósegyüttes: Hoós Andrea (hegedű), Kozák Orsolya (hegedű), Torma Villő (brácsa) és Laki Borbála (brácsa).
Continuo: Szontagh Márton (cselló) és Németh Csaba (orgona).
A Fővárosi Protestáns Kántorátus és a Kelenföldi Evangélikus Gyülekezet énekkara, vezényel Bence Gábor.
Heinrich Schütz: Jézus Krisztus hét szava a kereszten magyar nyelven
G. Ph. Telemann: Lukács-passió – a teljes mű előadása
Közreműködött
Bubnó Tamás (tenor), Pechan Kornél (bariton), Kállay Gábor (evangélista, blockflöte), Ferenczi Zsolt (Jézus), Réthelyi János (Pilátus, 2. szolga, lator), Ittzés András (Péter, százados), Ittzés Szilvia (szolgáló), Végh András (lator, 2. hegedű, kórus), Szontagh Márton (cselló), Németh Csaba (csembaló)
a Viva Voce kamarakórus (vez. Csernyik Réka) korálénekléssel a karzatról, valamint a kelenföldi ének- és zenekar. Vezényelt Bence Gábor.
Heinrich Schütz: A feltámadás története magyar nyelven
Közreműködött Kéringer András (evangélista), Halmi Kriszta, Pap Anna Inkeri, Farkas Erika (asszonyok), Ittzés András, Végh András (két férfi), Pap Anna Inkeri, Pap Kinga Marjatta (két ifjú), Szontagh Márton (cselló), Németh Csaba (orgona)
valamint a kelenföldi ének- és zenekar. Vezényelt Bence Gábor.
Ugyanaznap este 6 órakor vesperás.
Hangverseny a Ferencvárosi Ünnepi Játékok 1997 keretében
Forrás: Ferencváros 1997. április, 6. o.Bence Gábor: Vesperák Kelenföldön
Forrás: Evangélikus Élet, 1997. október 26., 3. o.
Harmadik éve szolgál a kelenföldi evangélikus templomban (XI. Bocskai út 10.) a Magyar Egyházzenei Társaság által alapított Fővárosi Protestáns Kántorátus nevű énekegyüttes, amit a Főváros Kulturális Bizottsága tart fenn. Az alapítók célja az volt, hogy biztosítsák Budapest néhány központi templomában a hetenkénti rendszerességgel megtartott énekes istentiszteletek lehetőségét. A liturgikus keret ehhez a zsoltározó esti istentisztelet: a vespera.
A reformációt követően még másfél évszázadig élt evangélikus gyülekezeteinkben is a közösségi imádságnak ezen formája, s csak a „pápista szokásoktól” való erőszakos elkülönülés igénye sorvasztotta el e szép hagyományt. Sajnálhatjuk ezt, s mint századunk harmincas, majd ötvenes éveiben a liturgikus megújulásért küzdő elődeink megpróbálták, mi is tehetünk tevékenyen azért, hogy újjáéledjen a rendszeres közös ima, hiszen az az eleven Egyház egyik – világszerte gyakorolt – gyönyörű megnyilvánulása. Ahogy esti énekünkben énekeljük:
Hála, hogy ébren szentegyházad!
Nappalokon és éjeken
Szüntelen áldhat és imádhat
Nem hallgat el egy percre sem.
(Ék. 124,2. vers)
Hívogatjuk hát a közösségi liturgia iránt felelősséget érző testvéreinket: a tanév minden vasárnap estéjén a kelenföldi templomban (a hónap negyedik vasárnapján a farkasréti temetőnél lévő kápolnában) vesperán vehetnek részt.
Milyen elemekből áll egy ilyen istentisztelet? Zenei nyelve elsősorban a magyar szövegű gregorián ének és a reformáció korabeli korál. Először fennállva hívjuk segítségül az Urat (adjutorium), majd dicsőítő éneket éneklünk az énekeskönyvből. Ezt követi a zsoltározás, két, az ünnephez kapcsolódó zsoltárrecitálás után harmadikként a református hagyományok szerinti genfi zsoltárral. A vasárnap igéje és igemagyarázat következik, amire a tizenhatodik századból fennmaradt graduálkönyvekből választott responsoriummal felelünk. A zsolozsmarend himnusának helyén a mi rendünkben német eredetű korál áll, hogy több legyen a gyülekezet számára már ismert dallam ezeken az istentiszteleteken. (Ez a választás lehetőséget ad arra is, hogy minden második versszakot a kórus többszólamú változatban szólaltathasson meg.) Az ünnepkörönként változó szövegű sorpár, az ún. versiculus vezet át a vespera csúcspontjához, a magnificathoz. Az evangéliumi szöveg iránti tiszteletből ezt is fennállva énekeljük váltakozva egy-, ill. többszólamú recitálással. Rövid kollektaimádság után általában reneszánsz kori motetta zárja ezt a részt a kórus előadásában. A mívesen megmunkált motetták sem csak zenei szépségük miatt kerülnek a liturgiába: igyekszünk az ünnephez kapcsolódó kompozíciót választani, melynek szövegét magyarra fordítva kiosztjuk a gyülekezetnek. Közös általános könyörgés, áldás és esti ének zárja a vesperát.
Eddigi tapasztalataink szerint a korábban csak öt–tíz ember által látogatott esti istentiszteleteink gyülekezete jelentősen gyarapodott, bár vannak, akik – kimondva-kimondatlanul – az énekelt liturgia iránti idegenkedésük miatt inkább más gyülekezeti alkalomra járnak szívesebben. Elsősorban a fiatalok azok, akik szívesen és nyitottsággal fogadják a számukra új istentiszteleti formát. Eleinte az érdeklődők talán csak áhítatos csendben figyelik a liturgiát, és örömmel hallgatják a középkor végi figurális zenét, s csak az ismert korálokat éneklik együtt a Kántorátus tagjaival, majd az állandó részek dallamaiba is bekapcsolódnak, és a vesperákon való rendszeres részvétel megadja azt a gyakorlatot, amivel természetessé válik a zsoltárok és a magnificat közös recitálása is.
Évszázadokkal előttünk élő keresztyének hite és a világ számos hívő közösségének tapasztalata így erősíthet minket is. Hetente ezáltal is átélhetjük, hogy Krisztus eleven egyházának tagjai vagyunk.
(NB Október negyedik vasárnapján nem tartunk vesperát.)
Vespera és hangverseny a gyülekezet ének- és zenekarának közreműködésével
Zsoltárok:
J. S. Bach (1685–1750): Lobet den Herrn alle Heiden – 117. zsoltár
William Byrd (1543–1623): Laudibus in sanctis Dominum – a 150. zsoltár parafrázisa
Dmitrij Bortnyanszkij (1751–1825): Hetedik kerubének
Himnusz helyén:
Kodály Zoltán (1882–1967): Szép könyörgés
Motetta helyén:
Anton Bruckner (1824–1896): Requiem in d-moll (1849), 1., 3., 4–6., 8–10. rész
J. S. Bach (1685–1750): Jesu, meine Freude