Fővárosi Protestáns Kántorátus
Kiemelt események
A hetenkénti vesperaszolgálat mellett kiemelt események is kísérték a kántorátus útját: önálló hangversenyek, ünnepi szolgálatok, szakmai bemutatók és tematikus sorozatok mellett zenésztársakkal, más együttesekkel közös kisebb-nagyobb vállalkozásokban is részt vettünk ökumenikus, nemzetközi és hazai körben. Az évek során jelen lehettünk az emberi élet fordulópontjain: a kántorátus egyaránt szolgált keresztelőn, esküvőn, örömteli születésnapi alkalmakon és temetési búcsúztatáson.
Böjti est a Fővárosi Protestáns Kántorátus nőikara közreműködésével
Igehirdető Blázy Árpád.
A nőikar műsora:
EÉ 81 Johann Hermann Schein feldolgozása
Heinz Lau (1925–1975): Wer sich die Musik erkiest (Luther versére)
Várkonyi András Péter: Paradicsom mezejibe – népi imádságokra
EÉ 318 Hassler és Walter feldolgozás
Orlandus Lassus: Két motetta a Magnum opus musicum gyűjteményből
Adoramus te, Christe
Agimus tibi gratias
Arnold von Bruck: Pater noster
Adam Gumpelzhaimer: Vater unser
A Pax et bonum énekegyüttes szolgálata a vespera keretében
Napzáró imádság a Nyitott templomok napja keretében
A Párbeszédek című délutánon szolgáltak a Budapesti Énekesiskola énekesei, reformációi előadást tartott Hafenscher Károly miniszteri biztos, beszélgetés hangzott el Radnóti Zoltán rabbival Fekete László főkántor zenei szolgálatával. A kompletóriumot a kántorátus tagjai vezették.
Hálaadó vespera
Az október 25-i vespera keretében adtunk hálát Istennek Benczéné Ruttkay Miklian Ágnes (gyülekezetünk volt lelkészének özvegye) életéért és szolgálatáért 80. születésnapja kapcsán.
Az elhangzott önálló művek:
G. P. da Palestrina (1525–1594): Jesu, rex admirabilis
C. Ch. Dedekind (1628–1715): Minden ember Téged áld, felséges Isten (kiskantáta három szólamra)
„Mert az Isten országa közöttetek van” (Lk 17,21) Evangélizációs sorozat Balicza Iván lelkész vezetésével
A sorozat alkalmai és az elhangzott önálló művek
November 1. A megbocsátás vasárnapja
„Mert nálad van az élet forrása” (Zsolt 36,10) – Ki a te Istened?
Gárdonyi Zoltán: Tarts meg, Urunk
Heinrich Schütz (1585-1672): O, lieber Herre Gott
November 8. Az ítélet vasárnapja
„Megvallottam neked vétkemet” (Zsolt 32,2)
Jézus eljön nemsokára (Esterházy-gyűjtemény)
Th. L. de Victoria (1548–1611): O quam gloriosum est
Ó, mily dicsőséges az az ország, ahol Krisztussal vigadoznak minden szentek, fehér köntösbe öltözve követik a Bárányt, ahová csak megy.
November 15. A reménység vasárnapja
„Tiszta szívet teremts bennem” (Zsolt 51,12) – Tisztítótűzben
M. Praetorius: Midőn eljön az én órám
H. Schütz (1585–1672): Die Gottseligkeit
A kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete. (1Tim 4, 8)
November 22. Az örök élet vasárnapja
„Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók.” (Zsolt 126,1) – Álmok álmodói
J. H. Schein: Meghajtom térdem
Telemann (1681–1767): Unser keiner lebet ihm selber
Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. (Róm 14,7–9)