Fővárosi Protestáns Kántorátus
Kiemelt események
A hetenkénti vesperaszolgálat mellett kiemelt események is kísérték a kántorátus útját: önálló hangversenyek, ünnepi szolgálatok, szakmai bemutatók és tematikus sorozatok mellett zenésztársakkal, más együttesekkel közös kisebb-nagyobb vállalkozásokban is részt vettünk ökumenikus, nemzetközi és hazai körben. Az évek során jelen lehettünk az emberi élet fordulópontjain: a kántorátus egyaránt szolgált keresztelőn, esküvőn, örömteli születésnapi alkalmakon és temetési búcsúztatáson.
Lechner-passió
Hangverseny a Fővárosi Protestáns Kántorátus szolgálatával
Művészeti vezető: Bence Gábor.
Bevonuló ének: Virágvasárnapi himnusz (Gloria laus et honor)
Korál: Krisztus, ártatlan Bárány
Giovanni Pierluigi da Palestrina (1525–1594): Sicut cervus desiderat (Zsolt 42,2–4)
Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem. Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: hol van a te Istened?
Johann Crüger (1598–1662): Ó, drága Jézus, vajon mit vétettél (korál)
Johann Eccard (1553–1611): Im Garten leidet Christus Not
Krisztus a kertben szenved kínok között, könyörög az Atyához, tusakodik a halállal. Vérverejtéke a földre hull, önként adja magát az ellenség kezébe.
Íme, ő az Isten Báránya, kit az egész világ bűne terhel, ő viseli a bűnt és a büntetést; áldott, ki szívből hiszi ezt.
Fájdalmak között áldozza vérét, a mi bűneink miatt ontják azt a kereszten. A félelem sötétjében Istenhez kiált, és megvált minket halálával. Íme, ő az Isten Báránya…
Leonhard Lechner (1553–1606): Jézus Krisztus, a mi Megváltónk és Üdvözítőnk passiójának és szenvedésének története, régi gregorián dallam nyomán négy szólamra komponálva (1593)
Első rész
Urunknak, Jézus Krisztusnak szenvedése János evangélista szerint.
Miután ezeket elmondta Jézus, kiment tanítványaival a Kedron-patakon túlra. Volt ott egy kert, ide ment be Jézus tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott össze Jézus és tanítványai.
Júdás tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi szolgákat, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
Mivel pedig tudta Jézus mindazt, ami rá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: "Kit kerestek?" Azok pedig így feleltek: "A názáreti Jézust." Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az!" Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. Amikor Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az!", visszatántorodtak, és a földre estek.
Ekkor újra megkérdezte tőlük: "Kit kerestek?" Azok ismét ezt mondták: "A názáreti Jézust."
Jézus így válaszolt: "Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!"
Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. Erre Jézus így szólt Péterhez: "Tedd hüvelyébe a kardodat! Vagy ne igyam ki azt a poharat, amelyet az én Atyám nekem adott?" A szolgák akkor megkötözték őt, és először Annáshoz vezették.
Ő Jézust tanítványai és tanítása felől kérdezte. Jézus így válaszolt neki: "Én nyilvánosan beszéltem a világhoz, mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam. Kérdezd meg azokat, akik hallgattak engem!"
Egy templomszolga, aki ott állt, arcába vágott Jézusnak, és így szólt: "Így felelsz a főpapnak?" Jézus így válaszolt neki: "Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?" Annás ezután elküldte őt megkötözve a főpaphoz, Kajafáshoz.
Második rész
Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: "Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?" Ő tagadta, és azt mondta: "Nem vagyok." És nyomban megszólalt a kakas. Péter pedig visszaemlékezett Jézus szavára, és kiment, és keservesen sírt. Jézust pedig Kajafástól a helytartóságra vitték. Ekkor Pilátus kijött hozzájuk, és megkérdezte: "Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?" Azt válaszolták: "Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked."
Ekkor Pilátus behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Jézus így felelt: "Az én országom nem e világból való." Pilátus ezt mondta neki: "Akkor mégis király vagy te?" Jézus így válaszolt: "Te mondod. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra."
Pilátus így szólt hozzá: "Mi az igazság?" És ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: "Én nem találok benne semmi bűnt. Akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?" Mindnyájan azt kiabálták: "Ne ezt, hanem Barabást!"
Harmadik rész
Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, bíborruhát adtak rá, és ezt mondták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" - és az arcába vágtak. Ekkor kivezette őt Pilátus, és így szólt a zsidókhoz: "Íme, az ember!"
Ők azonban azt kiáltozták: "Vidd el! Feszítsd meg!" Pilátus ezt mondta nekik: "A ti királyotokat feszítsem meg?" A főpapok így válaszolták: " Nem királyunk van, hanem császárunk!" Ekkor átadta őt nekik, hogy megfeszítsék.
Átvették tehát Jézust, és elvezették, ő pedig maga vitte a keresztjét arra a helyre, amelyet Koponyahelynek neveztek. Ott megfeszítették őt, és vele együtt két másikat is két oldalt, Jézust pedig közöttük.
Negyedik rész
Pilátus feliratot is készíttetett, és rátetette a keresztre. Ez volt ráírva héberül, görögül és latinul: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, mentsd meg magadat! Ha te vagy az Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!"
Ötödik rész
Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." És amikor meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: "Asszony, íme, a te fiad!" Azután így szólt a tanítványhoz: "Íme, a te anyád!"
A gonosztevők egyike, akit a jobb keze felől feszítettek meg, ezt mondta neki: "Uram, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba!" Jézus így felelt neki: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban."
Hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: "Szomjazom." Ők pedig ecettel megtöltött szivacsot adtak neki. Jézus hangosan felkiáltott: "Éli, éli, lama sabaktáni!" azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" Ismét megszólalt ezt mondva: "Elvégeztetett!" És újra hangosan kiáltott: "Atyám, a Te kezedbe teszem le az én lelkemet." És fejét lehajtva, meghalt.
Conclusio
Te, aki szenvedtél értünk, irgalmazz nekünk, ó Jézus!
A gyermekek kyriéje (Kyrie puerorum)
Arnold von Bruck (1490–1554): O du armer Judas
Ó, te szegény Júdás, mit tettél? Elárultad Urunkat?
Pokoli kínokat kell szenvedned ezért Lucifer szolgájaként örökre. Kyrie eleison!
Heinrich Schütz (1585–1672): Verleih uns Frieden
Adj békét a mi időnkben, Úristen, téged kérünk, mert rajtad kívül más nincsen, ki síkra szállna értünk, egyedül te, örök Isten.
Esti ének: Krisztus, ki vagy nap és világ (Samuel Scheidt 1587–1654)
A vespera keretében évadzáró egyházzenei áhítat a kelenföldi ének- és zenekarral közösen
Az elhangzott énekkari művek:
W. A. Mozart: Laudate Dominum – 117. zsoltár, szólót énekel Ecsedi Klára
Dietrich Buxtehude: Magnificat öt szólamra
Sulyok Imre: Boldogok a holtak
Heikki Klemetti: A dextris Dei
Bárdos Lajos: Adjunk hálát immár
Felix Mendelssohn: Um unsrer Sünden willen
Thomas Tallis: Uram, add Szentlelkedet
Lechner: Már nyugosznak a völgyek – alternatim
Vespera az összegyülekezés napja alkalmából
„A Csillaghegy–Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség szeretettel hívja az érdeklődőket a békásmegyeri templomba (1038 Budapest, Mező u. 12.; tel.: 1/3686118) június 17-ére, vasárnapra, az összegyülekezés napjára.
Délelőtt 10 órakor az istentiszteleten Bence Imre hirdeti az igét. Délben közös ebédre várjuk vendégeinket.
Délután 14 órakor Múzsák a templomkertben – kötetlen beszélgetés a gyülekezet művész tagjaival. 16 órakor a vecsernyén Bence Gábor prédikál [sic!], közreműködik a protestáns kántorátus. Az alkalomra a belépés ingyenes, de önkéntes adományokat jó szívvel fogadunk."
Forrás: Evangélikus Élet 2007. június 17., 4. o.
Megjelent a Magyarországi Evangélikus Egyház új szertartásrendje és a Gyülekezeti liturgikus könyv – interjúrészlet
Forrás: Magyar Egyházzene XV. évf. (2007/2008) 4. szám, 503–505. o.
Finta Gergely: A GyLK legterjedelmesebb szakasza a zsoltározó istentiszteletek rendje és az ehhez kapcsolódó liturgikus anyag. Milyen módszerrel készült ez a rész, és milyen fejezetekből áll?
Bence Gábor: Célunk az volt, hogy lehetővé tegyük a gyülekezeteinknek és más közösségeinknek, hogy felfedezzék a liturgikus éneklés értékeit. A magyarországi evangélikusok másfél évszázada szinte csak korálokat (verses gyülekezeti énekeket) énekelnek. A liturgikus szövegeket pontosan hordozni tudó gregorián alapú dallamokat sajnos jórészt elhagytuk. A GYLK példatára – úgy érzem – elég gazdag ahhoz, hogy kedvet ébresszen a liturgikus éneklés újbóli megismerésére. A közreadás alapja az 1996-ban megjelent Protestáns graduál (szerk.: Ferenczi Ilona és Dobszay László) és természetesen az eddigi énekeskönyvben található énekelt liturgia anyaga volt.
Szeretnénk, ha a zsoltározó közös imádság ismét helyet kaphatna több közösségünkben, ezért jelentős számban közlünk zsoltárokat, szám szerint 83 recitált zsoltárt, 23 genfi zsoltárt és hét régi magyar zsoltárparafrázist.
Összesen 127 antifónát közlünk, amelyek többségét a könnyebb használhatóság kedvéért egy-egy zsoltár mellé rendeltük.
Az egyszerű szerkezetű „Prima hora” közös imádság mellett közöljük a díszesebb vesperarendet is. Utóbbit kis változtatással, Nunc dimittis-szel kompletóriumként is énekelhetjük. Az általános rendeket hét rend követi „egyszerűbb közlésmóddal” az egyházi év ünnepkörei szerint változó tételekkel.
Tizenhárom himnusz található a kötetben, amelyeket énekelhetünk gregorián dallamon vagy egy-egy ismert korálunk dallamán. Bekerült a kötetbe hat „egyéb” liturgikus tétel, olyanok, amelyek éneklésébe a teljes gyülekezet is könnyen be tud kapcsolódni.
[…]
F.G.: Milyen tervek vannak a kiadvány tanítására, a gyülekezeti használat segítésére, buzdítására?
B.G.: Elsőként az új strófikus énekek kísérőkönyvét állítjuk össze, amelyben szerepelni fog a tizenkét új énekverses rend kísérete is. Azt gondolom ugyanis, hogy a GyLK-t ezeken keresztül a legegyszerűbb használatba venni. Közben támogatni kell a kis liturgikus kórusok munkáját, mert a liturgikus éneklés az effajta csoportok segítségével hamar megszerethető.
Tudom, hogy a Teológián továbbra is működni fog a liturgikus szeminárium; remélhetjük, hogy a következő lelkésznemzedék kezdeményezője lesz gyülekezetében a liturgikus éneklésnek.
Készülünk arra, hogy Fóton, a Kántorképző épületében olyan táborokat tartsunk, amelyek megismertetik a résztvevőkkel a GyLK egy-egy rétegét úgy, hogy közben annak nem csak a zenei, hanem lelki tartalma is előtérbe kerülhet.
[…]
F.G.: Ökumenikus szempontból mit tartotok fontosnak kiemelni?
Hafenscher Károly: Régi tapasztalat, szinte már szabály, hogy akkor éli meg az ember az igazi ökumenikus közösséget, ha szilárdan gyakorolja saját önazonosságát. Fordítva is igaz: éppen ökumenikus alkalmakon tapasztalom meg, milyen jó nekem evangélikusnak lenni. Ez a gondolkodásmód jelenik meg a Liturgikus könyvben. Úgy közeledni egymáshoz, úgy figyelni egymás szokásaira, gyakorlatára, szóhasználataira, hogy közben nem adom fel magamat, nem adom fel a sajátomat. A Liturgikus könyv anyaga így mélyen evangélikus és elkötelezetten ökumenikus.
Bence Gábor: Talán furcsa, de a GyLK énekanyaga közelebb visz minket a református testvérekhez, hisz őnáluk nagyon hasonló folyamatok zajlanak, mint az evangélikus egyházzenészek körében. Megerősítő tudni, hogy a GyLK-ban kiadott énekes anyag jelentős része a közös óprotestáns korból való.
A megújított istentiszteleti rendek – mind a főistentisztelet, mind a zsoltározó istentiszteletek – szerkezete jól példázza, hogy az evangélikus istentisztelet a reformációt követően nem szakította meg kapcsolatát az ősi keresztény istentiszteleti formákkal. Bizonyos, hogy a vegyes házasságban élő gyülekezeti tagoknak könnyebben átélhetővé válik így a hitbeli közelség.
F.G.: Milyen gondolatokkal bocsátjátok útjára az LK-t és a GyLK-t?
H.K.: A készítők Isten áldását tapasztalták meg a munkában. Újra átéltük, hogy miközben keményen dolgoztunk, másoknak szerettünk volna kincset adni, magunk is meggazdagodtunk, áldást nyertünk.
Vágyam, hogy ez a könyv – s a folytatása is majd – áldás legyen sokaknak, hosszú időn át. Mert minden más lényegtelen, másodlagos. A fontos, hogy Isten áldása áradjon bennünk, közöttünk, általunk.
B.G.: A szerkesztői munka most véget ért. Új feladatok várnak ránk a GyLK-val kapcsolatban. A GyLK nem népszerű regény, amely az első laptól lendületesen végigolvasva azonnal hatással van használójára. Inkább tankönyv, amelynek fejezeteit apránként kell befogadni, kinek-kinek meg kell benne találnia azt a kiindulópontot, amelyen keresztül évek alatt egyre többet fel tud használni a könyv egészéből is. Áldott tanulást kívánok mindannyiunknak!
Buxtehude-hangverseny a zeneszerző halálának 300. évfordulóján – közös szolgálat a Miasszonyunk Egyházzenei Fesztivál keretében
Igét hirdetett Joób Máté.
Közreműködött
Finta Gergely (orgona), Cser Péter (basszus), Ecsedi Katalin és Hoffmann Ágnes (szoprán)
valamint a Stella Énekegyüttes (műv. vez.: Abaffy Nóra) tagjaival kiegészített Fővárosi Protestáns Kántorátus és a Kelenföldi Ev. Gyülekezet Ének- és Zenekara (hangversenymester Hoós Andrea), continuo: Barta Gombos Arikán (cselló) és Mekis Péter (orgona). Vezényelt Bence Gábor
Az elhangzott énekkari művek:
Buxtehude: Cantate Domino kantáta a 96. zsoltárra
Der Herr ist mit mir kantáta
Nun bitten wir den Heiligen Geist korálfeldolgozás
D-dúr Magnificat