Kiemelt események

A hetenkénti vesperaszolgálat mellett kiemelt események is kísérték a kántorátus útját: önálló hangversenyek, ünnepi szolgálatok, szakmai bemutatók és tematikus sorozatok mellett zenésztársakkal, más együttesekkel közös kisebb-nagyobb vállalkozásokban is részt vettünk ökumenikus, nemzetközi és hazai körben. Az évek során jelen lehettünk az emberi élet fordulópontjain: a kántorátus egyaránt szolgált keresztelőn, esküvőn, örömteli születésnapi alkalmakon és temetési búcsúztatáson.

1998. január 18. 18 óra
Kelenföldi evangélikus templom

Vespera az ökumenikus imahét nyitóalkalmaként

1998. április 5. (virágvasárnap) 18 óra
Kelenföldi evangélikus templom

Lechner: János-passió a vespera keretében

1998. május 9. 15:30
Józsefvárosi plébániatemplom (Horváth Mihály tér)

Egyházzenei hangverseny

Schütz: Krisztus feltámadásának története

Közreműködtek szólisták és a kelenföldi énekkarosokkal kiegészített kántorátus.

Ugyanaznap 17:30-kor Kelenföldön szeretetvendégség, az énekkar bemutatkozása Bence Gábor bevezető és összekötő szövegével.

1998. december 20. 18 óra
Kelenföldi evangélikus templom

Vespera és évzáró hangverseny a kelenföldi ének- és zenekar közreműködésével

Cl. le Jeune: 42. genfi zsoltár

Sulyok Imre: Mily kedvesek a te hajlékaid – 84. zsoltár

Heinrich Schütz: Die Himmel erzählen die Ehre Gottes

Max Reger: Jer, tárjunk ajtót még ma mind – alternatim

Felix Mendelssohn-Bartholdy: Nunc dimittis

Hieronymus Praetorius: Kyrie eleison

A vespera után részletek Joseph Haydn Szt. Miklós miséjéből:

Kyrie, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei

1998/1999 (pontos dátum nélkül)
Budapesti Történeti Múzeum

Schütz: Krisztus hét szava tévéfilmfelvétel a Budapesti Történeti Múzeumban

Zenei rendező: Halmi Krisztina

„Emlékeim szerint kétrészes adás volt, a címe: A megváltás titka. A zenei részek között különböző teológusprofesszorok beszéltek a teológiai háttérről: Erdő Péter, Kránitz Mihály, Ladocsi Gáspár és mások. A szerkesztő Ézsiás Anikó, a rendező Kútvölgyi Katalin volt” – emlékszik vissza a zenei rendező, a kelenföldi énekkar és a kántorátus szopránénekese.

A szituáció a mai napig emlékeinkben él, de az eredeti felvételt sajnálatos módon nem sikerült rekonstruálni.