Fővárosi Protestáns Kántorátus

Vespera Mozart-zenékkel

Közreműködött Tóth Orsika és Kéringer László (ének), valamint Péteri Dóra (orgona). A kántorátus a liturgiában szolgált.

Az elhangzott kiemelt művek:

W. A. Mozart: Davidde penitente

W. A. Mozart: Grabmusik

„Vox & Organum” ünnepi vesperás az Országos Orgonapont Fesztivál keretében

A Filharmónia Magyarország rendezésében megvalósuló OrgonaPont Fesztivál keretében ünnepi vespera, ahol középpontba kerül az istentiszteleti szolgálatra rendelt hangszer, az orgona. Miként tartozik össze az orgonazene a liturgikus szolgálattal, hogyan gazdagíthatja énekkísérettel a gyülekezet közös imádságát, és mikor válhat az orgonaszó akár igehirdetéssé is? Közreműködött Pál Diana (orgona) és a Fővárosi Protestáns Kántorátus. Az együttes liturgikus énekekkel szolgált az alkalmon.

A tamperei dóm Cantionale kamarakórusával (vez. Tuomas Laatu) és a kelenföldi ének- és zenekarral közös szolgálat

Igét hirdetett dr. Blázy Árpád, tolmácsolt Pap Kinga Marjatta.

A kántorátus részvételével előadott mű:

Gottfried Heinrich Stölzel: Te Deum (1–5. és 11. tétel)

„Korálra épülő kórusművek és azok felhasználási lehetőségei” – énekelt szakmai bemutató

A szakmai bemutatóra a „Korálkincsünk gondozása – éneklés és tanítás” zenei konferencia keretében, az evangélikus iskolákban tanító énektanárok és templomi énekkarokat irányító karvezetők részére rendszeresen megrendezett találkozó negyedik alkalmán került sor.

Szolgálat a Nyitott templomok éjszakája keretében

Korálünnep – közös szolgálat a kelenföldi és a budahegyvidéki énekkarral, valamint a Pax et bonum kamarakórussal

Az együttes az alternatim korálok (EÉ 79 – Sulyok Imre, 365 – Herbert Wulf, 45 – Philipp Heinrich Erlebach, 54 – Johann Crüger, 109 – Samuel Scheidt) megszólaltatásában vett részt.

A Reformáció és kultúra év ünnepi hangversenye a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága szervezésében

Az ünnepi hangversenyen a felkért együttesek neves evangélikus zeneszerzők művei mellett bemutatták a Reformációi Emlékbizottság által kiírt kórusműpályázat néhány díjazott alkotását. A Fővárosi Protestáns Kántorátus nőikarának műsora:

Jer, örvendjünk, keresztyének (EÉ 318) Hans Leo Haßler és Johann Walter feldolgozásában

Várkonyi András Péter: Paradicsom mezejibe (Jaj, áldott méhemnek…) – Domokos Pál Péter népi gyűjtése) – ősbemutató

Vezényelt Bence Gábor.

Bence Gábor köszöntője

„Jövel, Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket bőven – ezt imádkozta az orgona mostanáig, míg bennünk lecsöndesedett a város zaja. Gyülekezünk a nagy ünnepre, és közben észre sem vesszük, hogy J. S. Bach-nak a tökéletes hangjai békét teremtenek bennünk. De hálát adhatunk érte, hogy alig három perc alatt elcsendesült bennünk az izgalom, akár előadók vagyunk, akár szerzők, akiknek a művét most mutatják be először, akár egyszerű gyülekezeti tagok, akár szolgáló püspökök. Jövel, Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket bőven – ezt imádkozzuk, ezt imádkozza értünk a zene.

Szeretettel köszöntök mindenkit, aki eljött az Evangélikus Egyház Reformáció500 bizottságának hívására, hogy a Reformáció és kultúra tematikus évben szervezett ünnepi hangversenyen részt vegyen.

Ezt a hangversenyt tisztelgésnek szántuk a nagy evangélikus zenészek munkássága előtt: Waltertől – Luther zenei munkatársától – Felix Mendelssohn-ig, Bach-tól Szokolay Sándorig. Az ünnepi hangverseny célja, hogy bemutassuk, miként gazdagította a reformáció az egyetemes zenekultúrát, és emlékezzünk: a reformátorok elengedhetetlennek tartották a kiművelt zenét az istentiszteleti életben – mi sem választhatunk más utat.

És ez a hangverseny alkalmat ad arra is, hogy a Reformáció500 Bizottság által kiírt kórusműpályázatra készült zeneművek közül néhányat itt mutassunk be először, s kihirdessük a pályázat hivatalos eredményét is. Köszöntöm a bírálóbizottság elnökét: Draskóczy László zeneszerzőt és tagjait: dr. Kamp Salamon karnagy urat és Kecskés Balázs zeneszerzőt is.

Nagy tisztelettel köszöntöm a megjelent világi és egyházi vezetőket, közöttük Harmati Béla püspök urat. Külön köszöntöm Fabiny Tamás püspök urat, aki az igehirdetés szolgálatát vállalta közöttünk.

És különös szeretettel köszöntöm a megjelent nagyszámú lelkészi kart, akik elkísérték püspöküket, de a más felekezetű papokat is örömmel látjuk magunk között. Szeretettel köszöntöm őket mint szolgatársainkat, kicsit patetikusan úgy is mondhatnám: mint harcostársainkat a zenei evangélizációban.

Mert nélkülük, a lelkészek nélkül megvalósíthatatlan Krisztus egyházában a zenei igényességre törekvés. A gyülekezetek kántorai és lelkészei csak közösen tudják bevezetni a rájuk bízottakat abba a világba, amelyről hisszük, hogy Isten ajándéka: a zene, a kultikus zene világába.

Vallom: a zene szolgálata igehirdetéssé válhat, és nem csak az általa hordozott szent szöveg által. A zene belső rendje, mívessége híradás az anyagtalan világ valóságáról. A zenei szerkezetekbe belehelyezkedő ember képet kap az „Isten országáról”, amiről Jézus így szólt: már közöttetek van. A zene – ami minden emberi ügyeskedés ellenére mindig egyszeri és megismételhetetlen, mert a befogadóban születik meg igazán a zene – (a zene) tehát vallomás a világ törékenysége közepette, hogy tartozunk valakihez, aki a rend és a harmónia Istene, aki a zenében is megragadó, felemelő és átölelő Isten.

Ezért vagyunk itt most együtt.

Ezért van itt öt énekkar, orgonaművészek, hangszeresek, zeneszerzők, karvezetők: mert egyszer valamikor – a zenén keresztül vagy másképp, nem tudom – megragadott mindnyájunkat Krisztus szeretete, és azóta nem tudunk másról énekelni, csak Őróla. Nem azért gyötörjük hangszereinket, mert izmosítani szeretnénk ujjainkat, nem azért veszünk együtt levegőt, és nem azért énekelünk, hogy tisztítsuk tüdőnket, hanem azért, hogy részesei lehessünk a zenei teremtésnek, annak a különleges inkarnációnak, amikor a szent zene hídján keresztül a Megváltó látogatja meg a zenében rácsodálkozókat. És ezért fogunk a hangverseny végén közösen is énekelni, mert hitvallásunk, hogy a zene közösségbe von egymással, az előttünk élt éneklők gyülekezetével, a szentek seregével.

Így köszöntöm tehát most a mai este szolgálattevőit: Finta Gergely orgonaművészt, az Alföld Vonósnégyest, akik Orosházáról érkeztek közénk, az Erkel Ferenc Vegyeskart és az őket kísérő kamaraegyüttes tagjait, a helybéli gyülekezet együttesét, a Lutheránia Ének- és Zenekart, a maglódi Magdala Kórust, a Budaörsi Evangélikus Énekkart és a Fővárosi Protestáns Kántorátus tagjait.

A Deák téri templom példamutató szokásai szerint kérem, ne tapsoljanak a felhangzó zeneművek után. Mi jelenlétünkkel és figyelmünkkel köszönhetjük meg a muzsikusok szolgálatát és a jó hír továbbadásával. Örüljünk annak, hogy sokféle régi és nagyszerű muzsika mellett kiváló mai ősbemutatókat is hallhatunk.

Isten áldja meg ünnepi hangversenyünket, adjon nyitottságot a hallgatóságnak, és erősítse meg az odaszánás boldog örömét a zenével szolgáló testvéreknek! Ámen.”