Kiemelt események

A hetenkénti vesperaszolgálat mellett kiemelt események is kísérték a kántorátus útját: önálló hangversenyek, ünnepi szolgálatok, szakmai bemutatók és tematikus sorozatok mellett zenésztársakkal, más együttesekkel közös kisebb-nagyobb vállalkozásokban is részt vettünk ökumenikus, nemzetközi és hazai körben. Az évek során jelen lehettünk az emberi élet fordulópontjain: a kántorátus egyaránt szolgált keresztelőn, esküvőn, örömteli születésnapi alkalmakon és temetési búcsúztatáson.

2006. február 12. 18 óra
Kelenföldi evangélikus templom

Hálaadó vespera a kántorátus fennállásának 10. évfordulóján

Mottó: Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem. (Zsolt 119,56)

Igehirdető: Joób Máté

Claude le Jeune (1530–1600): Mint a szép híves patakra – 42. genfi zsoltár

Goudimel, Claude (1514–1572): 96. genfi zsoltár

Sweelinck, Jan Pieterszoon (1562–1621): 96. genfi zsoltár

Schütz, Heinrich (1585–1672): Singet dem Herrn ein neues Lied – 98. zsoltár két kórusra

Franck, Melchior (1581–1639): Also werden die Letzten die Ersten sein (Mt 20,16)

EÉ 320 Brahms, Bach, Hassler

Schütz, Heinrich (1585–1672): Ich bin die Auferstehung und das Leben

Praetorius, Hieronymus (1560–1629): Kyrie

Te Deum

Schütz, Heinrich (1585–1672): Verleih uns Frieden

Ittzés Szilvia: Jubileumi hálaadó vespera a Fővárosi Kántorátus fennállásának 10. évfordulóján, majd Finta Gergely interjúja Bence Gáborral

Forrás: Magyar Egyházzene XIII. évf. (2005/2006) 3. szám, 374–377. o.

A Fővárosi Protestáns Kántorátust a fővárosi önkormányzat támogatásával Bódiss Tamás és Bence Gábor indította 1996-ban, Dobszay László ötlete nyomán. A hetente éneklő együttes 2006. február 12-én ünnepelte fennállásának tízéves jubileumát a kelenföldi evangélikus templomban (Budapest, XI. Bocskai út 10.)., hetvened vasárnapján, az este 18 órakor kezdődő vesperán. A változó tagságú együttes erre az alkalomra 25 fős kórussá bővült az egykori tagokkal. A kántorátus jelenlegi titkára, Győri Katalin kitartó szervezőmunkájának köszönhető a tíz év alatt megfordult énekesek felkutatása és elhívása.

Az énekes bevonulással kezdődő, többszólamú tételekkel díszített ünnep a megszokott elemekkel zajlott: a vespera vázát a gyülekezettel felváltva énekelt zsoltárok és korálok, valamint a vasárnap igéjéhez kapcsolódó motetták és kétkórusos művek adták. Az ünnepi alkalmon Joób Máté hirdette az igét és vezette a liturgiát, Bódiss Tamás orgonált. Az istentiszteletet kötetlen együttlét követte, melyen Farkas Erika, Papp Kinga Marjetta [sic!] és Végh András alapító – és azóta is éneklő – tagokat külön köszöntötte a karvezető, Bence Gábor. […]

A jubileum kapcsán Bence Gábort, a protestáns kántorátus vezetőjét kérdeztük.

Finta Gergely: Tíz év távlatából tekintsünk vissza először arra, hogy mi adta az indíttatást a kántorátus megindítására és milyen céllal alakult az együttes.

Bence Gábor: A kezdeményező Dobszay László professzor volt, aki azt a célt tűzte ki, hogy néhány budapesti templomban megbízható rendszerességgel szóljon magas igényű egyházzene. Ehhez anyagi hátteret eleinte a Főváros, majd az NKA nyújtott, honorálva néhány gyakorlott kamaraénekes szolgálatát. Az énekegyüttest Bódiss Tamás református egyházzenész kollegámmal alapítottuk, közösen állítottuk össze a különböző hagyományok alapján a „kelenföldi vespera” liturgiát, és a Kántorátust bő fél évig közösen is vezettük. Azután ő fóti kántori állása miatt kényszerült abbahagyni a heti rendszerességű munkát.

F.G.: Bizonyára vannak olyan alkalmak, amire különös örömmel gondolsz vissza.

B.G.: Természetesen a 10 év alatt voltak külföldi utak, koncertek s más ünnepi alkalmak is. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb az a Cantate vasárnapi vespera, amelyet a Budai Egyházmegye evangélikus kórusaival közösen tartottunk, s amelyen bebizonyosodott, hogy a „hagyományos amatőr kórusrepertoár” művei is beilleszthetőek a vespera liturgikus keretei közé, s ott mélyebb összefüggésrendszerbe kerülve új értelmet kapnak. A puritán istentiszteleti formákon edződött öt kórus tagsága szinte egyöntetűen megerősödött célkitűzéseiben: nem csak „általában” dolgunk „valami oda illőt” énekelni az istentiszteleteken, hanem az istentisztelet liturgiájának részévé kell tennünk tevékenységünket. De ugyanilyen szívesen emlékszem vissza olyan csendes hétköznapi alkalmakra, mint amikor például egyik altos társammal kettesben kényszerültünk végigénekelni az előírt tételeket (valami vis major a többieket elszólította), s nem vallottunk szégyent. Máskor – talán áramszünet miatt – félsötétben zajlott a szertartás, különlegesen meghitt perceket éltünk át, s a Magnificattól már szinte fejből énekelve teljesítettük a szolgálatot.

F.G.: Milyen repertoárból válogatjátok a vesperák zenei anyagát?

B.G.: Egyszerűen fogalmazva: az alapanyag a Ferenczi Ilona vezetésével összeállított Protestáns Graduál. Természetesen más forrásokat is használunk, de mondhatom, az elmúlt tíz évben felbecsülhetetlen szolgálatot tett ez a szerény kivitelű kis kötet. Sokunknak tárt fel olyan kincseket, amelyekre speciális iskolázottság nélkül sohasem lelhettünk volna rá. A másik „kincsesbánya” Trajtler Gábor zeneigazgatónak köszönhető. A kilencvenes években Németországból szerzett minden magyar evangélikus egyházi kórusnak tízegynéhány alapvető evangélikus kórusgyűjteményt. Ennek nagy része késő reneszánsz és kora barokk kórusmű, amely kiválóan bele illik a kántorátus méretű énekegyüttesek repertoárjába. Egy részüket magyarítjuk (jórészt a korálfeldolgozásokat), más részét németül, latinul énekeljük, s a gyülekezet tagjai kézbe kapják a fordítást.

Saját munkásságom során is rengeteg egyházi kórussal találkozom, tudatosan gyarapítom az együttes repertoárját. Egy időben W. Byrd művei erősen érdekeltek (és az egész együttesnek különleges örömet okoztak), s talán H. Schütz művészete az, amelynek megismertetésére a legtöbb energiát fordítom.

F.G.: Bizonyára ezért szerepel a kántorátus közreműködésével megjelent CD-lemezen éppen Schütz két műve: a Krisztus hét szava a keresztfán és a Húsvéti történet.

B.G.: Célunk volt az, hogy az evangélium szavait mintaszerű igényességgel tolmácsoló alapvető Schütz-művek magyarul is megszólalhassanak. A fordítás a lehető legpontosabban követi a Neovulgata szövegét – fordítónk, Bálint Zsolt katolikus közösségeknek készítette eredetileg az adaptációkat.

F.G.: A vesperákon előadott gazdag repertoárból akár kóruskiadvány is születhetne. Nem gondoltál arra, hogy ezt a hatalmas kincset, vagy annak egy részét közkinccsé tegyétek?

B.G.: Nem. Igen nagy tudományos háttér kellene egy efféle kiadáshoz. A vesperák liturgikus tételeinek többségét azonban közzétesszük majd a közeljövőben megjelenő hivatalos énekeskönyv kiegészítő kötetben: a Gyülekezeti Liturgikus Könyvben. […]

F.G.: A kórus tagjai között jelentős szerepet játszanak a zeneakadémiai egyházzene tanszék protestáns hallgatói. Mit adhat számukra ez a rendszeres szolgálat?

B.G.: Most, a 10 éves találkozónkon vont félre az egyik volt tagunk (szinte komikus volt a jelenet, hisz egy harmincas éveibe éppen csak belépett kollega üzent a fiatalabbaknak), aki szintén az Akadémián végzett: „Gábor, mondd meg a fiataloknak, hogy becsüljék meg a lehetőséget, s addig énekeljenek, amíg lehet. Magam már nem találok a jelenlegi lakhelyemen módot a kántorátusmunkára, és nagyon hiányzik.” Hatalmas repertoárt énekelhetünk át velük, megtanulják a liturgikus szolgálaton való helyes magatartást, mércét kapnak a későbbi önálló tevékenységükhöz. Volt tagjaink közül többen alakítottak már saját liturgikus énekegyüttest.

F.G.: A zeneakadémiai hallgatókon kívül milyen körből kerülnek ki az énekeseitek?

B.G.: Általában először valamely másik kórusomban találkozom a későbbi énekesekkel. Nem elég a zenei iskolázottság és a szép hang: a gyors alkalmazkodási képesség, a megbízható és önálló szólamfelvállalás, az alkalmazkodó alázat és a szívós kitartás is elengedhetetlen e munkához.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a liturgikus szolgálat nem csak zenei teljesítmény: közösen imádkozunk, s ehhez közös, hittel egymást felvállaló alapra van szükségünk.

Szívesen fogadunk új jelentkezőket is: mindig néhány hónapos próbaidő után dől el, vállalható-e mindkét félnek az együttműködés.

F.G.: Hogyan lehetne összegezni a kántorátus „küldetését”?

B.G.: Az elsődleges a rendszeresség. Ha lehet, ne maradjon ki a munkaévben egyetlen vasárnap este sem.

A másik: a protestáns közösségeknek szeretnénk újra megtanítani a közös imádkozásnak ezt a szabályozott, különleges zenei kincsekkel elékesített formáját. Látható, hogy tíz év alatt eredményt értünk el: az újabb nemzedék egy jól körülhatárolható része már sajátjaként vesz részt ebben az istentiszteleti formában.

F.G.: Köszönöm a beszélgetést. Kívánom, hogy még sokszor tíz éves szolgálat gazdagítson Benneteket és munkátokon keresztül még sokakat!

2006. április 12. (nagyszerda) 18 óra
Kelenföldi evangélikus templom

Passióéneklés a kántorátus szolgálatával

L. Lechner motetikus passiója

Gyermekek Kyriéje

2006. szeptember 24.
Kelenföldi evangélikus templom

Évadkezdés

Ekkortól a vesperák teljes anyaga elektronikus formában kutatható a kelenföldi lelkészi hivatal szerverén.
2006. október 14., szombat 18 óra
Kelenföldi evangélikus templom

Ünnepi zsoltározó istentisztelet (vespera) megemlékezéssel – Bence Gábor egyházzenei DLA doktori koncertje

Igét hirdetett Joób Máté.

Közreműködött Károly Edit (szoprán), Bakos Kornélia (alt), Bubnó Tamás (tenor), Cser Péter (basszus) és Móré Irén (fuvola), Németh Csaba (orgona) valamint a kelenföldi ének- és zenekar (hangversenymester Hoós Andrea), a Fővárosi Protestáns Kántorátus és a Stella Énekegyüttes (műv. vezető Abaffy Nóra).

Bevezető ige: Heinrich Schütz: Ich bin die Auferstehung und das Leben (SWV 464)

Bevonulás, invokáció

Dicsőítő ének: EÉ 363 Jer, dicsérjük az Istennek fiát

Zsoltározás

A 40. zsoltár recitálva antifónával (Dicsérendő az Isten)

A 96. genfi zsoltár alternatim (Claude Goudimel / Jan Pieterszoon Sweelinck)

Heinrich Schütz: Singet dem Herrn ein neues Lied (a 98. zsoltár két kórusra, SWV 35)

Igeolvasás salutatioval

Igehirdetés

Responzórium (Áldjunk mindnyájan az Úr Istent)

Gyülekezet ének: GyLK 812 Krisztus, Atyaistennek egyetlenegy Fia alternatim (Kaspar Othmayr)

Versiculus (A mi estvéli könyörgésünk)

Magnificat (Magasztaljuk mindnyájan)

Kollektaima

Kantáta: J. S. Bach: Herr Christ, der einge Gottessohn kantáta BWV 96

Megemlékezés

Capitulum: Heinrich Schütz: Unser keiner lebet ihm selber (SWV 374)

Megemlékező kollekta

Vigasztaló ige: Sulyok Imre: Boldogok a holtak

A gyülekezet válasza Gallus Dressler: Én vagyok a feltámadás & Melchior Vulpius: Az élet nekem Krisztus

Általános könyörgés, Kyrie és Miatyánk

Heinrich Schütz: Vater unser

Áldás, Benedicamus (A teremtő Atya Isten)

Esti ének: EÉ 109 Krisztus, ki vagy nap és világ alternatim (Samuel Scheidt)

Bence Gábor: Doktori koncertem elé

Egyházzenei DLA-koncertem a tárgy természeténél fogva istentisztelet, azaz szertartás a szó nemes értelmében. Ha el is hangzik benne néhány olyan kompozíció, amely hangversenyszerűen is előadható, azokat is igyekeztem a liturgia keretébe illeszteni.

Október harmadik hétvégéje Kelenföldön hagyományosan a templomszentelésre emlékező gyülekezeti hétvége, három napos rendezvénysorozat. Ennek része a szombat esti ünnepi vespera a gyülekezet zenei együtteseinek szolgálatával.

A gyülekezet eleven zenei életét jellemzi, hogy évente legalább három–négy hasonló alkalmat tudunk szervezni. A gyülekezeti énekkar a nagyünnepi időszakok szolgálatai mellett havonta részese a főistentiszteletek liturgiájának (gyakran a gyülekezeti zenekar kíséretével), kántorátusunk minden héten – a mostanihoz hasonló felépítésű – többszólamú tételekkel ékesített vesperát tart. A gyülekezeti kórust huszonhat, a Kántorátust tizenegy éve vezethetem.

A kelenföldi gyülekezet kántora volt több mint ötven évig Sulyok Imre zeneszerző és orgonaművész. Közel negyedszázados közös munkálkodás után tőle vehettem át a gyülekezet zenei életének vezetését. Az ő példája és tanítása meghatározó egyházzenei gondolkodásomban. Rendszerességét és tudományosságát utolérni sohasem fogom, annyit bizton megtanultam tőle, hogy a keresztény istentiszteleten minden jelentéssel bír, a művészkedő személyes hang nem takarhatja el a liturgia lényegét.

Doktori képzésem időszakával majdnem egyidejűen lettem részese egyházunk liturgikus megújulási folyamatának, az új szertartáskönyv összeállításának. Tanulmányaimra és tapasztalataimra támaszkodva irányítottam az eddigi Evangélikus énekeskönyv kiegészítésére rendelt Gyülekezeti liturgikus könyv szerkesztését. Hálával mondhatom, hogy az evangélikus liturgikus éneklést megújító munka próbakiadása a múlt nyáron megjelenhetett. Az ünnepi vespera liturgiáját már e könyv alapján állíthattam össze.

Doktori munkámra készülve több irányból is közel került hozzám a halál: a hálaadás az előttünk járókért, az élet törékenységének ténye és az ígért örökélet reménysége. A templomszentelési évfordulón méltó megemlékezni azokról, akik értünk éltek, s kik által a tanítást kaptuk.

A „doktori koncert” előadói mind-mind kötődnek a gyülekezethez, rendszeres szolgatársaim függetlenül attól, hogy hivatásos muzsikusok-e vagy az ügyért elkötelezett amatőrök. A gyülekezeti zenekar elsősorban volt diákjaimból tevődik össze, a kórus tagsága a gyülekezet egyik legaktívabb rétege, a Kántorátus az egyházzenét már-már hivatásának tekintő munkatársaimból áll, a continuo játékosok a gyülekezet orgonistái, s már az énekes szólisták is itthon vannak közöttünk. Hiszem, hogy a hangzás esetleges egyenetlenségeiért kárpótol az a tény, hogy mint létező közösség élhetjük végig az ünnepi istentiszteletet, igyekezve arra, hogy szolgálatunk igényessége méltó legyen a reánk bízott kincshez.

2006. október 31. 10:30
Kelenföldi evangélikus templom

Príma és főistentisztelet

Abaffy Nóra és Somogyi Anna liturgikus diplomája

Claude Goudimel: 46. zsoltár tenor c.f.

Claude Goudimel: 46. zsoltár polifón

Michael Praetorius: EÉ 255 Tarts meg, Urunk

J. S. Bach: Kyrie, Gott Vater in Ewigkeit

J. S. Bach: EÉ 43 A menny Urának tisztelet

J. S. Bach: 80. kantáta 5. és 8. tétel

J. S. Bach: Sei Lob und Preis mit Ehren

J. S. Bach: EÉ 308 Készülj, lelkem, Jézusodhoz

J. S. Bach: Heilig, heilig, heilig

J. S. Bach: EÉ 188 Krisztus, ártatlan Bárány