Fővárosi Protestáns Kántorátus

Forrás: Kelenföldi gyülekezeti hírlevél, 2002 ősz

– Az utóbbi időben az Evangélikus Életben is többször olvashattuk, hogy a gyülekezetünkben szolgáló két kórus nagyobb ünnepségeken szerepelt. Mik voltak ezek az alkalmak?

– A kántorátussal júliusban meghívást kaptunk a kismarosi Szélrózsa ifjúsági találkozóra, ahol a komolyzenei programok részeként liturgikus keretek között énekeltünk. (Hasonló formában vállaltunk nem sokkal korábban egy kecskeméti fellépést is.) Szeptember végén Bajorországba utaztunk, ahol egy Schrobenhausen nevű városkában ünnepelték a bajor és a magyar evangélikus egyház együttműködésének tizedik évfordulóját. Október végén pedig a gyülekezeti kórus és a kántorátus közösen szerepelt a Kongresszusi Központban tartott Protestáns Kulturális Esten.

– Talán nem minden olvasónk tudja, mi a különbség gyülekezetünk két énekkara között.

– Az 1932 óta folyamatosan működő gyülekezeti énekkar nagyobb létszámú együttes: kb. 30 tagja van, a főváros által 1996-ban alapított Protestáns Kántorátus összlétszáma pedig 15 fő. Néhány énekes mindkét együttesnek tagja. A kántorátust most egy alapítvány támogatja, s bár az együttes tagjainak jelentős része nem kelenföldi, a rendszeres gyülekezeti szolgálat miatt mégis kötődnek ide. A kántorátus fő szolgálati területe a vasárnap esti vespera, ahol végig énekelt liturgia van. Ezeken az alkalmakon a gregorián tételek és a korálok mellett mindig megszólal egy az ünnephez illő motetta is. A gyülekezeti kórus három-négy hetente szolgál a délelőtti főistentiszteleten, s kisebb lélegzetű kórusműveken túl gyakran vállalkozik hangszerekkel kísért többtételes oratórikus művek előadására is. A szolgálatok típusa és sűrűsége tehát különböző a két együttesben, de közös bennük, hogy mindkettő elsődleges célja a liturgiába illesztett rendszeres szolgálat.

– Az említett reprezentatív alkalmakkor hogyan esett a választás mégis a mi együtteseinkre, ha azok elsősorban az istentiszteleti éneklésre rendeltettek?

– A bajorországi meghívás oka elég prózai: az Országos Egyház munkatársai olyan kórust kerestek, amely a lehető legkisebb létszámmal színvonalas műsort tud énekelni. Ennek a kritériumnak kiválóan megfelelt a kántorátus: tizenöt énekesének többsége hivatásos zenész, vagy annak készül, így kis létszáma ellenére is vállalkozni mer igényes kórusművek előadására, a hetenkénti szolgálat mellett kialakult bőséges repertoárunkból pedig könnyen össze tudtuk állítani a szükséges műsort. Az ünnepségsorozat három napján négy különböző alkalommal énekeltünk, s mind a magyar, mind a német résztvevők elismerését kivívtuk. A helyiek külön is hálásak voltak a népszerű, de silány művek kísértésének nem engedő műsorválasztásunkért. Remélem, hogy e jól sikerült bemutatkozásnak folytatása is lehet, s talán meghívást kapunk egy hosszabb németországi útra is.

– És a kulturális est?

– A Kongresszusi Központba való meghívásnak hosszabb története van. Már többször nemet mondtam ugyanis a gyülekezeti énekkarnak címzett megtisztelő felkérésre éppen arra hivatkozva, hogy együttesünknek nem profilja a koncertszerű fellépés. Két éve a kispesti baptista templomban tartott ünnepi istentiszteleten már énekeltünk a Protestáns Napokon. Ilyen előzmények után vállaltam el egy „gyenge pillanatomban” az idei hívást. Nem bántam meg döntésemet. Meghitt hangulatú, az összetartozás érzését erősítő protestáns esten lehettünk közreműködők. Műsorunkra szeptembertől készültünk, így csak azért kellett aggódnom, hogy elég lesz-e hangerőnk a hatalmas teremben. Végül nagyszerű és finoman beállított hangosítást kaptunk, így aggodalmam okafogyottá vált.

– Honnan jött az ötlet a közös éneklésre?

– A kántorátust elsősorban azért kértem, hogy ezen az alkalmon is működjön közre, mert műsorunkban egy kétkórusos Pachelbel-mű is szerepelt. E mellett egy gyönyörű Schütz-zsoltárt is versszakonként felváltva szólaltatott meg a két együttes. A 96. genfi zsoltár díszes feldolgozásában és Sulyok Imre nagyszerű 84. zsoltárjában pedig egyesülve énekelt a két kórus.

– Végül egy kérdés a jövőről: elképzelhető, hogy változni fog az együttesek profilja?

– Én magam ezt nem szeretném. A jól sikerült reprezentációs szereplések ellenére munkánk fő célja továbbra is a liturgikus alkalmak ünnepélyessé tétele a kelenföldi gyülekezetben.

H.