Kiemelt események

A hetenkénti vesperaszolgálat mellett kiemelt események is kísérték a kántorátus útját: önálló hangversenyek, ünnepi szolgálatok, szakmai bemutatók és tematikus sorozatok mellett zenésztársakkal, más együttesekkel közös kisebb-nagyobb vállalkozásokban is részt vettünk ökumenikus, nemzetközi és hazai körben. Az évek során jelen lehettünk az emberi élet fordulópontjain: a kántorátus egyaránt szolgált keresztelőn, esküvőn, örömteli születésnapi alkalmakon és temetési búcsúztatáson.

2002. április 7. 18 óra
Csákvári evangélikus templom

Vendégszolgálat kompletórium keretében

A liturgiában elhangzott polifón művek:

Homilius: Domine ad adiuvandum

Gallus: Dies ist der Tag – kétkórusos mű

Schütz: 23. Becker-zsoltár

Praetorius: Most, Uram, elbocsátod

Vittoria: Ó, mily dicsőséges

Hieronymus Praetorius: Also hat Gott die Welt geliebt

Zachow: Kyrie

Schütz: Verleih uns Frieden

„Kis koncert”

Mozart: Missa brevis (Kyrie, Gloria)

Telemann: Húsvéti ária

J. S. Bach: Bleib bei uns (BWV 6/1)

2002. július 22.
Kecskeméti evangélikus templom

Hangverseny a kecskeméti Kodály Fesztivál keretében

„Tegnap este tartotta zenei áhítatát a Fővárosi Protestáns Kántorátus az evangélikus templomban. Koncertjükön egy vespera liturgikus keretébe illesztve többek között J. S. Bach, H. Schütz, Michael és Hieronymus Praetorius, valamint Sulyok Imre kórusműveit szólaltatták meg. Képünk ezen a koncerten készült” – tudósított másnap a gondola.hu.

A kántorátus irattárában található feljegyzések alapján valószínűsíthető, hogy a műsor váza megegyezett a néhány nappal későbbi kismarosi esemény rendjével.

2002. július 26. 17:45
Mária bemutatása római katolikus templom, Kismaros

Completórium, azaz gregorián napzáró istentisztelet többszólamú tételekkel a „Hívásod van!” IV. Szélrózsa Országos Ifjúsági Találkozó keretében

Forrás: Marosi Kis Cipő – a CIPŐ Evangélikus Ifjúsági Magazin Szélrózsa különkiadása

Invokáció – bevezető fohász, közben Homilius: Domine ad adiuvandum

Dicsőítő ének: J. S. Bach: Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331)

Zsoltározás:

H. Schütz: 23. Becker-zsoltár

Cl. Goudimel: 33. genfi zsoltár

Sulyok Imre: Mily kedvesek a te hajlékaid (84. zsoltár)

Köszöntés és igeolvasás (Mt 7,15–23)

Evangéliumi motetta: M. Vulpius: Es werden nicht alle, die zu mir sagen

Responzórium – felelő ének

Korál: J. S. Bach: Mit Isten akar énvelem (EÉ 332)

Nunc dimittis: Michael Praetorius: Most, Uram, elbocsátod

Kollektaima (recitálva)

Motetta: Hieronymus Praetorius: Also hat Gott die Welt geliebt

Könyörgés

Kyrie: Hieronymus Praetorius: Kyrie (hatszólamú)

Az Úrtól tanult imádság (Ágenda szerint, énekelve)

Benedicamus – áldó énekvers

H. Schütz: Verleih uns Frieden

Esti ének: EÉ 110

2002. szeptember 28.
Heilig-Geist-Kirche, Schrobenhausen (Németország)

Ünnepi hangverseny a bajor–magyar egyházi partnerkapcsolat tízéves ünnepén

A koncert további közreműködői: Chor Leuchtfeuer von St. Peter in Neuburg, budahegyvidéki ifjúsági énekkar, Band Innersense (Schrobenhausen), az Evangélikus Hittudományi Egyetem fúvósai valamint orgonán Gálos Miklós.
2002. október 27. 17 óra
Budapesti Kongresszusi Központ

Protestáns Kulturális Est, közösen a kelenföldi énekkarral

Műsorunk

Claude Goudimel/Jan Pieterszoon Sweelinck: Énekeljetek, minden népek

Sulyok Imre: Mily kedvesek a te hajlékaid

Johann Pachelbel: Singet dem Herrn – 98. zsoltár két kórusra

Kép forrása: Evangélikus Élet 2002. november 3., 1. o.

Énekkar és kántorátus. Beszélgetés Bence Gábor karnaggyal

Forrás: Kelenföldi gyülekezeti hírlevél, 2002 ősz

– Az utóbbi időben az Evangélikus Életben is többször olvashattuk, hogy a gyülekezetünkben szolgáló két kórus nagyobb ünnepségeken szerepelt. Mik voltak ezek az alkalmak?

– A kántorátussal júliusban meghívást kaptunk a kismarosi Szélrózsa ifjúsági találkozóra, ahol a komolyzenei programok részeként liturgikus keretek között énekeltünk. (Hasonló formában vállaltunk nem sokkal korábban egy kecskeméti fellépést is.) Szeptember végén Bajorországba utaztunk, ahol egy Schrobenhausen nevű városkában ünnepelték a bajor és a magyar evangélikus egyház együttműködésének tizedik évfordulóját. Október végén pedig a gyülekezeti kórus és a kántorátus közösen szerepelt a Kongresszusi Központban tartott Protestáns Kulturális Esten.

– Talán nem minden olvasónk tudja, mi a különbség gyülekezetünk két énekkara között.

– Az 1932 óta folyamatosan működő gyülekezeti énekkar nagyobb létszámú együttes: kb. 30 tagja van, a főváros által 1996-ban alapított Protestáns Kántorátus összlétszáma pedig 15 fő. Néhány énekes mindkét együttesnek tagja. A kántorátust most egy alapítvány támogatja, s bár az együttes tagjainak jelentős része nem kelenföldi, a rendszeres gyülekezeti szolgálat miatt mégis kötődnek ide. A kántorátus fő szolgálati területe a vasárnap esti vespera, ahol végig énekelt liturgia van. Ezeken az alkalmakon a gregorián tételek és a korálok mellett mindig megszólal egy az ünnephez illő motetta is. A gyülekezeti kórus három-négy hetente szolgál a délelőtti főistentiszteleten, s kisebb lélegzetű kórusműveken túl gyakran vállalkozik hangszerekkel kísért többtételes oratórikus művek előadására is. A szolgálatok típusa és sűrűsége tehát különböző a két együttesben, de közös bennük, hogy mindkettő elsődleges célja a liturgiába illesztett rendszeres szolgálat.

– Az említett reprezentatív alkalmakkor hogyan esett a választás mégis a mi együtteseinkre, ha azok elsősorban az istentiszteleti éneklésre rendeltettek?

– A bajorországi meghívás oka elég prózai: az Országos Egyház munkatársai olyan kórust kerestek, amely a lehető legkisebb létszámmal színvonalas műsort tud énekelni. Ennek a kritériumnak kiválóan megfelelt a kántorátus: tizenöt énekesének többsége hivatásos zenész, vagy annak készül, így kis létszáma ellenére is vállalkozni mer igényes kórusművek előadására, a hetenkénti szolgálat mellett kialakult bőséges repertoárunkból pedig könnyen össze tudtuk állítani a szükséges műsort. Az ünnepségsorozat három napján négy különböző alkalommal énekeltünk, s mind a magyar, mind a német résztvevők elismerését kivívtuk. A helyiek külön is hálásak voltak a népszerű, de silány művek kísértésének nem engedő műsorválasztásunkért. Remélem, hogy e jól sikerült bemutatkozásnak folytatása is lehet, s talán meghívást kapunk egy hosszabb németországi útra is.

– És a kulturális est?

– A Kongresszusi Központba való meghívásnak hosszabb története van. Már többször nemet mondtam ugyanis a gyülekezeti énekkarnak címzett megtisztelő felkérésre éppen arra hivatkozva, hogy együttesünknek nem profilja a koncertszerű fellépés. Két éve a kispesti baptista templomban tartott ünnepi istentiszteleten már énekeltünk a Protestáns Napokon. Ilyen előzmények után vállaltam el egy „gyenge pillanatomban” az idei hívást. Nem bántam meg döntésemet. Meghitt hangulatú, az összetartozás érzését erősítő protestáns esten lehettünk közreműködők. Műsorunkra szeptembertől készültünk, így csak azért kellett aggódnom, hogy elég lesz-e hangerőnk a hatalmas teremben. Végül nagyszerű és finoman beállított hangosítást kaptunk, így aggodalmam okafogyottá vált.

– Honnan jött az ötlet a közös éneklésre?

– A kántorátust elsősorban azért kértem, hogy ezen az alkalmon is működjön közre, mert műsorunkban egy kétkórusos Pachelbel-mű is szerepelt. E mellett egy gyönyörű Schütz-zsoltárt is versszakonként felváltva szólaltatott meg a két együttes. A 96. genfi zsoltár díszes feldolgozásában és Sulyok Imre nagyszerű 84. zsoltárjában pedig egyesülve énekelt a két kórus.

– Végül egy kérdés a jövőről: elképzelhető, hogy változni fog az együttesek profilja?

– Én magam ezt nem szeretném. A jól sikerült reprezentációs szereplések ellenére munkánk fő célja továbbra is a liturgikus alkalmak ünnepélyessé tétele a kelenföldi gyülekezetben.

H.