Fővárosi Protestáns Kántorátus

Vesperasorozat az év igéje körül

A 2022-es vesperasorozat az év igéjének szövegkörnyezetére koncentrált János evangéliumából. A sorozat igehirdetőitől származó, a zsoltározó istentisztelet műfajával kapcsolatos vallomásokat a gyülekezet és a Magyar Egyházzenei Társaság felületein is közzétettük. Álljon itt a három személyes szöveg:

„Gyerekkoromban találkoztam vele először. Kezdetben nagyon szokatlan, ismeretlen, idegen volt, de idővel olyan élménnyé alakult, amelyet szeretek, és ha nincs, akkor hiányzik. Egészen más úgy ott lenni, hogy nem csak hallgató vagyok, hanem cselekvő is. Igazán része vagyok az eseménynek és a közösségnek. Ilyenkor mindig kiráz a hideg és tudom, érzem, hogy az Úristen hall minket és itt van velünk.” (Mészáros Anna Zsóka)

„Egy templomba belépni másállapot. A külvilág zaja elhalkul, és nem marad más, csak a csend Isten és ember között. A vespera ezt a csendet csak mélyíti – bármily meglepő is ez egy ennyire erősen zenei műfajnál. Minden hangban ez a csend, ez a találkozás van jelen, ami átjárja és átírja az ember életét. Vasárnap este hat órakor erre az élményre várunk mindenkit a kelenföldi evangélikus templomba”. (Nagy Szabolcs)

„Mai napig hálával gondolok arra, hogy szombathelyi szolgálatom alatt a gyülekezet a magyar evangélikus liturgikus megújulás egyik műhelye lehetett. Gyönyörű munka volt a liturgikus könyv szerkesztőbizottságában dolgozni, és azon kevesek közé tartoztam, akinek megadatott, hogy a gyülekezetben a rendeket egytől-egyig ki is próbálhattam. Két nagyszerű kántor és kórusvezető (Ecsedi Zsuzsanna és Lakner-Bognár Nóra) szakmai segítségével a liturgikus éneklés gazdagította az istentiszteleti életet, amelyhez később Laborczi Erzsébet is kapcsolódott. Adventben és böjtben vesperás, húsvétkor hajnali istentisztelet, gyakran Tamás-mise, minden vasárnap úrvacsora, karácsonykor késő esti, éjféli istentisztelet zajlott a liturgikus renddel. Bevezettük a családi istentisztelet rendjét minden vasárnap, amely kiváló lehetőséget adott a tanításhoz, és a különböző zenei műfajok kipróbálásához is. Csak a jóra emlékszem, mert sok küzdelem is volt, míg a gyülekezet mindezt megtanulta és megszerette. A kulcsszó a tanítás, mert a gyülekezetet a liturgiára tanítani kell, aminek elengedhetetlen feltétele a pap és a kántor gyümölcsöző munkatársi kapcsolata. A zsoltározás nem könnyű műfaj, de olyan kincs, ami ragyoghat evangélikus egyházunkban is! Némi büszkeséggel töltött el, amikor néhány év után egy római katolikus zeneértő szombathelyi kolléga ezt mondta nyilvánosan: "Ha Szombathelyen gregoriánt akarunk hallani, akkor az evangélikusokhoz kell mennünk." A GyLK pedig az elmúlt időszak egyik legnagyszerűbb kiadványa. Most már digitális formában is elérhető és letölthető, csak használni kell. Az egyéni kegyességem fontos forrása, amit szinte naponta forgatok, a táskámban hordom, és különböző szolgálati területeken (diakónia, johanniták, gyülekezeti alkalmak, EHE katedra stb.) használom és igyekszem megismertetni közeliekkel és távoliakkal egyaránt.” (Gregersen Labossa György)

A sorozat záróalkalmán köszöntötték az együttes alapítókarnagyát, Bence Gábort 60. születésnapja alkalmából.

Protestáns istentisztelet, a Magyar Egyházzene Társaság Liturgia és művészet konferenciájának nyitóeseménye

Szolgatársaink voltak Hafenscher Károly lelkész és Tóka Ágoston orgonaművész. A kántorátus által énekelt önálló művek:

Melchior Franck: Wer mich liebet

Dobszay-Meskó Ilona: A magvető – a kortárs evangéliumi motetta kelenföldi felkészülést követően ősbemutatóként hangzott el a szakmai közönség előtt

Muntag Lőrinc: Örülj, szívem

Budai énekünnep, a Budai Egyházmegye kórusainak találkozója

A kántorátus önálló szolgálata:

Horváth Márton Levente (1983–): Örüljetek velem! Evangéliumi motetta Lk 15,1–6 alapján.

Mikola Leontovics (1877–1921): Miatyánk